A birkózás a 19. század végén jelent meg Szigetváron. Utalások találhatók arról, hogy meg is alakították a Szigetvári Birkózók Clubját, de írásos anyag sem a klubról, sem a működéséről nem maradt fenn. A hagyomány szerint szervezői Bürger Lajos szikvízgyáros és Zábó Béla asztalos volt. Arról viszont már maradtak fenn  újsághírek, hogy rendeztek birkózó bemutatókat, amelyek főleg szórakoztató jellegűek voltak, sőt van egy híradás arról, hogy Bürger Lajos Budapesten birkózóversenyen is részt vett (bár eredményéről már nincs említés). A birkózók a Korona vendéglő termében kaptak helyet.
A szervezett sportélet megteremtése 1910 őszén került inkább napirendre. Ehhez mindenképpen szükség volt sportpályára is. Szigetvár vezetői, a környék nagybirtokosai, valamint a jómódú polgárok kezdtek tanácskozni arról, hogy ki mennyi támogatást tudna adni egy sportpálya létrehozásához, valamint sportfelszerelésekre egy megalakítandó egyesület működéséhez. Végül egy gyűlést hívtak össze, amelyen megszavazták a sporttelep felépítését és egy sportegyesület megalakítását Szigetvári Athletikai Klub elnevezéssel. A sporttelep építéséhez a területet gróf Andrássy Mihály ajánlotta fel, báró Biedermann Rezső faanyagot, fogatosmunkát és pénztámogatást adott. Még ebben az évben, 1910-ben meg is kezdődött az építkezés. Ahogyan haladt előre a pálya építése, úgy kezdődött meg a sportegyesület megalakításának az előkészítése. A Szigetár és Vidéke újság 1911. június 11-i számában ad hírt a megalakulás előkészületeiről, majd az 1911. július 2-i szám részletes tudósítást közöl az előző napon történtekről, amikor is létre hozták a Szigetvári Athletikai Klubot, a SZ.A.K-ot.
Az egyesület színéül Szigetvár színeit választották, a kék-fehéret, sportágai az atlétika, a birkózás, a labdarúgás, a tenisz és a vívás lettek. 1911. augusztus 20-án avatták fel a sporttelepet, amely 2 öltözőt, 1 kerekes kutat, 1 teniszpályát és a labdarúgó pályát foglalta magába. Helye a vár keleti oldalától kb. 150 méterre volt, környezete szép, fásított liget. A szépen fejlődő szigetvári sportélet egyre több sikert tudott felmutatni, melyben nagy szerepe volt a híressé vált birkózóknak.
Az első világháború vihara közben a sportélet szünetelt, de 1920-ban már ismét működött a Szigetvári Athletikai Klub. Ekkor elnöke Dr. Rosenberger Alajos lett, szakosztályai az atlétika, a birkózás és a labdarúgás voltak elsősorban. A birkózás sikereit Bürger Alajos, Bilek Antal, Beck Lajos, Kovács Ferenc, Kovács József eredményei jelentették.
Az 1921-ben elfogadott törvény szerint minden 12. életévét betöltött fiú 21 éves koráig volt köteles levente kiképzésben részt venni. A sportolást szerető fiatalokat sportszakaszba osztották, és ők a foglalkozásokon inkább sportedzéseket végeztek. A sportszakasz parancsnoka Molnár Gyula lett, aki már előzőleg szinte minden sportágban edzette a szigetvári fiatalokat, de elsősorban atlétákkal és birkózókkal foglalkozott. Keze alól egyre több tehetséges birkózó és atléta került ki. A birkózók edzésre igénybe vehették a polgári iskola tornatermét, és mind a birkózó csapat, mind egyes versenyzői szép sikereket értek el országos versenyeken is. A legjobbak, legsikeresebbek voltak: Béni György, Fekete Lajos, Gőbel Béla, Hegedűs Kálmán, Krausz János, Kreznovics György, Kanyar László, Mincsek József, Peidl Lajos. Szigetvár ekkor rendszeresen rendezett területi, sőt országos versenyeket is. Krausz János, Krausz József, Mincsek József, Hegedűs Kálmán országos levente bajnokságot is nyert. A szigetvári birkózás eredményeit és népszerűségét jelzi, hogy meghívásukra Szigetvárra látogatott több olimpiai kerettag, sőt Zombori Ödön, Lőrincz Márton, Kárpáti Károly olimpiai bajnokok is, akik részt vettek a SZ.A.K. jubileumi versenyén.
1936-ban ünnepelte a SZ.A.K. 25 éves fennállását. A 3 napos jubileumi ünnepség augusztus 20-ához kapcsolódott. A programban jubileumi birkózóverseny is szerepelt, több olimpiai kerettag részvételével. A SZ.A.K. jubileumi versenyére eljött olimpikonok nagy kedvet csináltak a birkózóknak, ezért ezután jelentősen megnőtt a birkózni akarók száma. Jók voltak az edzéslehetőségek, és az elkövetkező években a magyar vidék egyik legerősebb centrumának tekintették a birkózó sportban Szigetvárt. Fejlődésüket elősegítette Miskey Árpád szövetségi szakedző Szigetvárra jövetele. Mellette tovább tevékenykedett Molnár Gyula. Az új birkózó nemzedék legkiemelkedőbb tagjai lettek: Bán József, Derényi József, Drávai Lajos, Faragó András, Péter Ferenc, Szabó Ernő, Kiss Lajos, Somogyi Imre, Mayer István, Veren József, Csapó Károly, Jagasics Ferenc, Magyar Lajos, Turbéki István, Sárdi József.
1938-ban Délnyugat Magyarország ifjúsági birkózó bajnokságán Bán József, Drávai Lajos, Péter Ferenc első helyezést ért el. Szigetvár többször adott otthont megyei és területi birkózó versenyeknek, amelyek nagy érdeklődés mellett zajlottak, és a szigetváriak igen jól szerepeltek ezeken. Péter Ferenc Válogatott volt a finnek ellen.
Nagy siker volt 1941-ben a Kassán megrendezett Rákóczi Ferenc emlékversenyen szerzett csapatbajnoki cím, míg egyéniben bajnokságot nyert Bán József és Drávai Lajos. Drávai Lajos 1942-ben Magyarország könnyűsúlyú levente bajnoka lett, majd 1944. januárjában egy Székesfehérváron megtartott országos versenyen legyőzte az előző évi magyar bajnokot, Szilvási Miklóst (aki később 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert).
A II. világháború természetesen Szigetvár sportjában is éreztette hatását. A férfisportolók közül sokan bevonultak katonának, sőt a háború a levente mozgalomra is kihatott. A sport főleg az ifjúsági korúakra korlátozódott. A jó utánpótlás nevelés eredményének tudható be, hogy birkózásban sikereket értek el továbbra is. 1944. őszére – a front közeledtével – a sportélet teljesen megszűnt.
A szovjet csapatok 1944. december 5-én foglalták el Szigetvárt. 1945. tavaszán a szovjet csapatok parancsnoka és Szigetvár tanácsa olyan határozatot hozott, hogy biztosítani kell a demokratikus sport megalakulásának alapjait, és ezzel a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget bízták meg. Drávai Lajos megbízást kapott a birkózás újjászervezésére, vezetésére. Lassan megindult a szigetvári sportélet, többen hazatértek a régebbi sportolók közül a frontról. A SZ.A.K. újból elkezdte az edzéseket. A kialakuló új viszonyoknak megfelelően nagy ünnepséget rendeztek 1945. május 1-jén. Külön sportünnepélyt tartottak a sportpályán, amelynek keretében Drávai Lajos mondott beszédet, ezt pedig a birkózók versenyszerű bemutatója követte.
A II. világháborút követő társadalmi változások a sportegyesületek helyzetére is kihatottak. 1947. végén a SZ.A.K. jogutódjaként alakították meg a Zrínyi Miklós Szigetvári Atlétikai Klubot (ZMSZAK). Elnöke Dr. Zalay József kórházigazgató főorvos lett. Az új egyesület szakosztályai: labdarúgás, birkózás, atlétika lettek.
A birkózást Drávai Lajos és Molnár Gyula szervezte újjá a ZMSZAK-nál, majd a sportág a Szigetvári Kinizsihez került. Versenyzőik közül Tatai József még 1946-ban országos ifjúsági bajnokságot nyert, az ifjúsági csapat pedig 1948-ban területi bajnok lett. Az országos döntőben 4. helyezést értek el. 1950-ben a délnyugati terület ifjúsági bajnoksága hatalmas sikert hozott, minden súlycsoportban szigetvári versenyző végzett az élen. 1952-ben Módos János és Nagy Sándor megnyerték az ifjúsági Dunántúl bajnokságot, majd Módos az országos ifjúsági bajnokságon is első lett. Módos János további pályája egyre fényesebben ívelt. 1955-ben már a felnőtt bajnokságon ért el második helyezést, katonaévei alatt pedig hadseregbajnokságot nyert. Ezután olimpiai kerettag lett, 8 alkalommal nyert felnőtt magyar bajnokságot, 1958-1963 között válogatott volt. Sajnos a római olimpia előtt eltört a karja, így nem utazhatott, pedig nem sokkal előtte egy bukaresti versenyen legyőzte azt a román Pirvulescut, aki aztán Rómában olimpiai bajnok lett.
Az 1970-es években az egész magyar sportban kibontakozott egy olyan törekvés, hogy egyesíteni kell az erőket, és a sok szétaprózódó egyesület helyett úgynevezett csúcsegyesületeket kell létrehozni. Ennek jegyében 1974. február 25-én megalakult a Szigetvári Vállalati Szövetkezeti Sportegyesület, a VSZSE. Gyakorlatilag minden szövetkezet, vállalat ehhez a klubhoz kapcsolódott.
A Szigetvári VSZSE szakosztályai a következők voltak: atlétika, birkózás, férfi és női kosárlabda, női kézilabda, labdarúgás, modellezés, sakk, ökölvívás. A sportolók száma 500-600 fő körül mozgott, a legnagyobb létszámost a férfi és női kosárlabda adta. A szigetvári birkózás fő szervezője és edzője ekkor már a hatvanas évektől kezdve Módos János. Fáradhatatlan és nagy hozzáértéssel végzett munkája nyomán ez a sportág nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt. Szigetvár adottságaiból kiindulva csak az utánpótlás nevelése lehetett a reális célkitűzés, hiszen a felnőttek versenyeztetéséhez sokkal nagyobb anyagi bázisra lett volna szükség.
Ennek az időszaknak a legeredményesebb versenyzői voltak: Németh András (többszörös megyei és területi bajnok), Bagó József (országos ifjúsági bajnoki II. helyezett), az 1970-es években pedig Kretek Tibor (országos serdülő III. helyezés), Módos Csaba (országos bajnoki II.,  III. helyezések, magyar junior válogatottság), Hollós István(országos ifjúsági bajnoki III.), Csonka Sándor (magyar junior bajnokság III. helyezés), Vida Gyula (országos vidék versenyen Kecskemét város bajnoka), Somogyvári János (országos ifjúsági vidék bajnok, országos ifjúsági bajnokság II. és III. helyezés), Somogyvári Sándor (országos ifjúsági bajnokság), Mányi Zoltán (országos serdülő bajnoki II. helyezés, kétszer országos ifjúsági bajnoki II. helyezés, magyar junior bajnokság III. helyezés), Mányi Tibor (kétszeres aranyjelvényes), Horváth László (országos úttörő olimpia megnyerése).
Az edzésfeltételek jelentősen javultak a Szent István lakótelepi általános iskola új tornatermének elkészültével, és ezt a fenti eredmények is jól tükrözik. Nőtt a birkózó szakosztályban foglalkoztatottak száma.
Nagy ünnepe és elismerése volt a szigetvári birkózásnak, amikor 1983-ban Dr. Hegedűs Csaba olimpiai bajnok, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke és Varga János olimpiai bajnok látogatta meg a szakosztályt.
A Szigetvári VSZSE anyagi feltételeinek romlásával a birkózók helyzete is rosszabbodott. Bár az edzéslehetőség megvolt, a kevesebb pénz miatt visszaesett a versenyeken való szereplés lehetőség, sokszor a szülők fedezték az utazási költségeket. A VSZSE megszűnése után a birkózók önálló egyesületet hoztak létre Szigetvári Birkózó SE néven. Így teremtették meg – nagy nehézségek árán – a működéshez szükséges feltételeket, támogatókat keresve. Módos János mellett régebben Vida Gyula és Kapronczai József vállalt edzői szerepet, majd Somogyvári János és Módos Csaba edzősködik édesapja mellett.
A szakosztálynak változatlanul az utánpótlás nevelése a fő célkitűzése. Ezt a nehezebb feltételek ellenére kitűnően teljesítik. Az 1990-es években továbbra is magas a szakosztályban foglalkoztatottak száma, sőt megjelent a női birkózás is. Jelentősebb sikereket Végh Richárd (országos ifjúsági bajnokság II. helyezés 1996-ban), Végh Ferenc (országos helyezések), Módos Péter (diák magyar bajnokság II. helyezés) értek el, a csapat a Diák Dunántúl Bajnokságot megnyerte 1998-ban, 2000-ben szabadfogású NB I. Diák CSB második helyezést értek el.

Forrás:
Vas István: Szigetvár sporttörténete.
Szigetvár története. Szerk.: Bősze S. – Ravazdi L. – Szita L. Szigetvár, 2006

Töltse le, és olvassa el a szigetvári birkózás történetét 1974-től napjainkig itt.